Boldog Feltámadást Mindenkinek!

Sok-sok Locsolót a tákolmányozás napján!

Legalább annyit, hogy elmossa ezt a rozoga tákolmányt.

Minden kiskakas megtalálja a maga fazekát!

Valamelyik tv műsorban azt mondták, hogy pártokra pedig szükség van, mert a civil szervezetek nem fedik le az ország teljes lakosságát.

Miért? A pártok lefedik?

Hát, igen. A fedőpártok.

Mondjon valaki egyetlen dolgot, ami az elmúlt 21 évben pozitív hatással volt a magyar társadalomra és kizárólag annak köszönhetjük, hogy vannak politikai pártok?

Én mondok egy negatívumot (a sokk közül):

A MEGÍTÉLÉSEM.

Születésemnél fogva pártonkívüli vagyok, sőt a vallásom is tiltja, hogy bármelyik párthoz csatlakozzak. Pedig mennyivel könnyebb volt a Kádár-korszakban azoknak, akik pártvonalon egyengették karrierjüket. És aztán jött a rendszerváltozás, amikor is hajóm a szirének szigete mellett haladt el és pártok tucatjai próbáltak elcsábítani „szébbnél-szebb” ígéreteikkel. Én ellenálltam minden kísértésnek és mégis…

Ha nem lennének pártok, nem lenne többes szám. Engem, magamból vezetne le az, aki egyetért vagy éppen nem ért egyet a véleményemmel. De miután vannak pártok, ezért fűfavirág besorol az általa éppen legutálatosabb párt sorai közé, és felzendül a többes szám második személy ti, ti, ti (tá, tá, tá) ti, ti, ti…. ti komcsik, ti szoclibek, ti fideszesek, ti jobbi-kosok…

Köszönöm, pártok!

Ez aztán a (zérdek)védelem! De jó, hogy vagytok! Nélkületek nem kapnék annyi trágár fröcsögést! Nélkületek senki sem komcsizna, szoclibázna le (és akkor csak a legfinomabb jelzőket említettem), hiszen ezek a fogalmak nem is léteznének. A saját véleményemet meg tudom védeni, de a pártok sarát már ne kenhessék rám jött-ment, véresszájú, pártfüggő címkeragasztók!

Persze lehet azt mondani, hogy aki mocskolódni akar, az pártok nélkül is megtalálja a módját. Ez igaz, de miért könnyítjük meg a dolgukat, hiszen tudjuk, hogy a párt csak a fedő neve, alatta antiszemitizmus, rasszizmus, idegengyűlölet, és egy nagyrakás előítélet fortyog a fazékban.

előzmény:
(P)ÁRTATLANUL

Fanni vagy nem fanni

Az egygenerációs társadalmak vége

Mi az oka annak, hogy már egy jó ideje egygenerációs társadalmakban élünk?

The Times They Are A-Changin’

Az ok roppant egyszerű: átállás az extenzívből az intenzív világba. Maga a folyamat is olyan intenzív és olyan meredeken emelkedő görbe mentén halad, hogy mire megértjük a folyamat lényegét már rég túlhaladottá válnak a felismeréseink.

A nyugati típusú társadalom (amerikai modell) látszólag többgenerációs, viszont ideológiamentes, így rugalmasan, relatíve zökkenőmentesen képes alkalmazkodni a változásokhoz. 1985-ben egy amerikai társadalom tudós ezt úgy jellemezte, hogy teoretikusan nem bizonyítható, hogy az amerikai társadalom működőképes, kizárólag a nagyfokú mobilitása teszi lehetővé, hogy még mindig létezik.

Viszont a világ lassan megérkezik intenzív állapotába, így az amerikai típusú mobil társadalom modell, amely az átmenetet a legjobban követte, mára a legkevésbé sem alkalmas egy stabil, évszázadokon át működő, az egész világra kiterjedő társadalomi struktúra alapjainak a lerakására.

Nem kell túlzottan nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy kitaláljuk mik ennek az új világ modellnek a legfőbb ismérvei: központosított, konzervatív, tekintélyelvű, hierarchikus, antidemokratikus, szociálisan érzéketlen struktúra, amely egyben rugalmatlan is, azaz a különböző társadalmi rétegek közötti átjárhatóság szinte lehetetlen.

Magyarországon, aki az elmúlt húsz év eredeti tőkefelhalmozásában számottevő vagyonra tett szert (és most az Orbán kormány nem fosztja meg tőle), az mindenképpen győztese lesz ennek a szép új feudális világnak, aki nem, az évszázadokon keresztül szolgasorban fog tengődni.

Bármelyen modellje is lesz a neofeudalizmusnak, működőképességének előfeltétele, hogy a lakosság inaktív rétege radikálisan lecsökkenjen.

Hogy ez milyen módszerekkel érhető el?

A háború nem igazán jó megoldás, mert válogatás nélkül tizedeli meg a lakosságot, és a háború utáni „bébi-boom” újra termeli a régi társadalmi struktúrát.

A japánoknál ezt úgy oldották meg a múltban, hogy ha valaki megöregedett és már nem volt képes eltartani magát, akkor, hogy ne legyen terhére a családjának felment a hegyre.

Európában a huszadik század közepe táján ennél sokkal hatékonyabb módszereit fejlesztették ki az inaktív lakosság számának radikális csökkentésére.

Van Bertrand Russellnek is egy megoldási javaslata, ez szintén a huszadik század harmincas éveiből származik. Ő abból indul ki, hogy ha háború idején a lakosság egyharmada képes az egész társadalmat eltartani, akkor miért ne lenne képes erre békeidőben is.

Bertrand Russell a lakosság inaktív rétegének radikális csökkentését nem – ilyen vagy olyan eszközökkel történő – likvidálásával oldaná meg, hanem a munkaidő radikális csökkentésével.

 Van-e erre a modellre fogadó képes kereslet?

Meglepő módon a legnagyobb ellenállás a modellel szemben nem is a munkáltatók, hanem a munkavállalók részéről mutatkozik. Ki osztaná meg a munkáját mással (a munkáját még csak-csak, de a jövedelmét!), ha a keresete még a jelen helyzetben sem teszi lehetővé, hogy egy magasabb társadalmi szintre emelkedjék?

Ha elfogadjuk, hogy bármely új társadalmi forma, amely évszázadokon keresztül életképes akar maradni, tartalmazza a különböző társadalmi osztályok közötti átjárhatatlanság elvét, akkor még mindig a leghumánusabb megoldás a Bertrand Russell által javasolt modell.

A munkaidő csökkenése viszont megnövelné a szabadidőt, és ez lehetővé tenné a munkaerő folyamatos (tovább/át)képzését, ami a munkavégzés minőségi színvonalának emelkedését eredményezné, tehát kevesebb munkával értékesebb, hasznosabb, igazságosabb és környezetkímélőbb társadalomban élhetnénk.

Hogy miért van ehhez szükség aránytalanul nagy vagyoni különbségekre?

Fogalmam sincs. Talán azért, mert az erő, a hatalom, a gazdagság fitogtatása nélkül az uralkodó osztály képtelen lenne elfojtani az (európai) emberekben meglévő természetes szabadságvágyat.

És miért olyan fontos a szabadságjogok bekorlátozása?

Mert a Kollektív Tudat jelenlegi fejletségi szintjén a „Szabadság Fantomja” csak a Bolygó, és ezáltal magának az Embernek az elpusztítására képes. A Szabadságot az Emberiségnek mindössze néhány százaléka tudja a helyén kezelni. A változás igazi vesztesei ők lesznek, hiszem a Szabad Ember inkább meghal, de sziszegve se szolgál aljas, nyomorító hatalmakat!
 

Friedrich Dürrenmatt

 A NAGY ROMULUS 

Történelmietlen történelmi komédia négy felvonásban

 (részlet)

„Tanuld meg legyőzni a félelmet. Napjainkban ez az egyetlen művészet, amelyhez értenünk kell. Félelem nélkül szemlélni a dolgokat, félelem nélkül a helyes utat választani. Én egy életen át gyakoroltam ezt. Gyakorold te is.” – Romulus

REA
A haza mindenekelőtt.

ROMULUS
Látod, látod, kár volt úgy elmerülni az antik tragédiákban.

REA
De hát nem kötelességünk-e a hazát minden másnál jobban szeretni?

ROMULUS
Nem. Kevésbé kell szeretnünk, mint egy embert. Mindenekelőtt pedig gyanakvással. Senkiből sem lesz olyan könnyen gyilkos, mint a hazából.

REA
Apám!

ROMULUS
Tessék, leányom.

REA
Nem hagyhatom cserben a hazát.

ROMULUS
Cserben kell hagynod.

REA
Haza nélkül nem bírok élni.

ROMULUS
A szerelmesed nélkül igen? Sokkal nagyobb és nehezebb dolog hűnek maradni egy emberhez, mint az államhoz.

REA
A hazáról van szó, nem az államról.

ROMULUS
Hazának mindig olyankor nevezi magát az állam, amikor tömegmészárlásra készül.

Mosóczi Zoltán

AZ UTOLSÓ ÍTÉLET

Már eljárt felettünk az Idő,
S mi csak bámulunk magunk elé,
Kisiklott életünk roncsai
Sodródnak a szakadék felé.

Nélkülünk fut ki a Titanic,
Büszke orrát fennhordva, repül,
Nem is sejtvén, hogy Ő lesz, aki
Elsőként a Habokba merül.

Elrobog mellettünk a Világ,
Visszanéz, és kajánul nevet,
Vele mennénk mi is, meg nem is,
Mert az Út a Semmibe vezet.

Elszáguld mellettünk az Élet,
S elsuhan mellette a Halál,
Hogy méltón ünnepelhesse azt,
Kit a Célban győztesként talál.

Elvonul felettünk a Vihar,
Kitisztul az Ég, és az Agyunk,
Felnézve széttárjuk karjaink, –
Szánalmasak, s Boldogok vagyunk.

04.10.20.
      bp.

The Dream is Over!

Melyik nép akaratát viseli épp ártunk és ormányunk?

Balatonakarattyától nem messze, a Bakony lábánál, valahol Őskü és Csajág között búvik meg egy eldugott kis falucska, melyet úgy hívnak, Népakarattya. A történelem viharai nem kíméltél az ősi magyar település lakóit, a tatár-török-osztrák-német-szovjetdúlás mind vérző sebeket ejtett a falucska törékeny testén. De ha éppen nem fenyegetett veszély a távolból, akkor a földesurak-szolgabírák-horthystapribékek-nyilasverőlegények-pufajkáskomcsik-pártitkárelvtársak élősködtek Népakarattyán.

A falucska vérzivataros történelme megkeseredett, bosszúszomjas, frusztrált, a távoli múltba merengő, „na majd én megmutatom ezeknek” karakterű családok generációit termelte ki magából. A történelem egyszerű, de felajzott közkatonáinak (gyermek)áldásos tevékenységének köszönhetően írmagja sem maradt a falucska lakói között a vérszerződés korabeli magyaroknak, így ma már csak a település neve (Népakarattya) árulkodik arról, hogy valaha itt telepedett le Árpád Vezér hős bajvívója, Népakarat, akinek leszármazottjait István király nemesi rangra emelt (alsó és felsőházi Népakaratty). Az eldugott falucska lakói megszenvedték minden hatalom zsarnokoskodását, már az is csoda, hogy a mélyszegénységben tengődő falut nem radírozta le a térképről a történelem kegyetlen úthengere.

És akkor jött 2010, és a falucska egy csapásra fellélegezhetett a történelem vasmarkának szorításából. Hosszú évek kitartó áskálódása és őskülődése folytán elérték, hogy az országgyűlési választások után az általuk indított képviselők közül kerüljön ki az ország háztársasági-miniszterelnöke, így büszkén, őszintén és kitörő örömmel hirdethetik a világban, hogy ők képviselik Népakarattyát a Magyar és az Európai Parlamentben egyaránt, és ne szóljon bele senki emberfia az ország irányításába, aki nem Népakarattyát képviseli.

[Az már csak a sors fintora, hogy a most készülő új és a világon egyedülálló alkotmányunkban a magyar történelem összes korszaka rehabilitálva lesz, amely jobbágysorsba, zsellérsorsba, napszámos sorsba, földönfutó sorsba, sőt sorstalanságba kergette Népakarattya lakóit, kivéve történelmünk azon időszaka, amelyben születtek, felnőttek és szüleik kapcsolatrendszere révén egzisztenciát, befolyásos pozíciókat majd hatalmat szereztek Népakarattya alkotmányának megalkotói.]

Üres borítékokat kaptak a művészek Kövértől

(e-mailben érkezett üzenet)

Az Országházban ünnepélyes külsőségek között, uniós diplomatáktól övezve nyújtotta át januárban Kövér László házelnök az Együtt-lét fotópályázat díjazottjainak azokat az üres borítékokat, amelyekben azoknak az összegeknek kellett volna lapulniuk, amelyeket a művészeknek ígértek a pályázat kiírói. A pénzt máig nem kapták meg.

A Magyar Országgyűlés "Együtt-lét - Hagyományos kultúrák együttélése a Kárpát-medencében" címmel hirdetett nemzetközi fotópályázatot 2010. november elején, amelyre egy hónap alatt 2436 pályázatot nyújtottak be, amellyel összesen 4662 kép érkezett az uniós pénzből finanszírozott pályázatot bonyolító Külügyi Hivatalba. Kövér László házelnök január 11-én a díszkötéses oklevelek mellett szép, ám üres borítékokat is átnyújtott a 12 díjazottnak. Ezekben kellett volna lennie az arányosan elosztott mintegy 10 ezer eurós összegnek.

Dvornik Gábor, aki az Építészet, környezet, tárgyi világ kategóriában lett III. díjas Nagybörzsöny című sorozatával, egzisztenciális okokból úgy döntött, nem törődik bele a méltatlan elbánásba, és a nyilvánosságon keresztül próbál érvényt szerezni jogos követelésének. Mint a Fotóklikk.hu szakmai portálon megjelent nyílt levelében írja: "Fura nekem ez az egész, mert egyrészről olyan, mintha koldulnék, másrészt meg nyereménypénzt nem illik hajtani, ugyanakkor a másik oldalról meg etikus időben fizetni".

A művész a STOP-nak elmondta, a díjátadón történt blamázs - akkor adminisztrációs okokra hivatkoztak - után előbb január végére ígérték a pénz kifizetését, majd február közepére és végére csúsztatták az időpontot, aztán március közepét jelölték meg, de azt a nemzeti ünnep miatti hosszú munkaszünetre hivatkozva március végére tolták. A legfrissebb információ szerint április 15-éig utalják minden díjazottnak az összeget, bár Dvornik megemlíti, hogy első helyezett kollégájának már 20-át mondtak, ráadásul azzal az indokkal, hogy azért csúszik az utalás, mert zárolták a Külügyi Hivatal számláit.

A nyilvánossághoz forduló Dvornik arról tájékoztatta a STOP-ot, hogy a hivatal ígérgetéseire alapozva bekalkulálták a családi költségvetésbe a díj összegét, ám miután az a mai napig nem érkezett meg a számlájára, várhatóan napokon belül kikapcsolják otthonukban a gázt. A művész végső elkeseredésében közvetlenül Kövér László házelnökhöz fordult, de elektronikus levelére nem kapott választ. Amennyiben április 20-áig sem kapja meg jogos jussát, a hivatallal történt levelezésének dokumentációját angolra fordítja, és eljuttatja az EU kulturális bizottságához.

Payer Beáta, a Külügyi Intézetben a kulturális rendezvények koordinátora folytatta a levelezést és telefonos egyeztetést Dvornikkal és művésztársaival, a STOP kérdésére megerősítette, hogy valóban zárolták az intézmény számláját, de más forrásból előteremtik a 10 ezer eurós összeget, és április 15-ég rendezik tartozásaikat a művészek felé. A koordinátor úgy emlékszik, még januárban közölték a díjazottakkal, hogy adminisztrációs okokból márciusban utalják a pénzt, állítása szerint annál korábbi időpontokról szó sem esett.

Összehasonlításképp álljon itt Dvornik Gábor nyílt levelének néhány mondata: "Nem tudom, más hogy csinálja, de amikor Ausztráliában nyertem díjat, az 4 héten belül megérkezett, és nagyon sajnálták, mert egy elírás miatt kellett késniük - amúgy 10 nap lett volna. Vagy Amerikából 5 munkanapon belül elért hozzám a nyert objektív. Németországból szintén 3 munkanap volt az egyik díjam átutalási ideje". Úgy tűnik, nálunk ez is máshogy működik, mindenesetre a kifizetetlen alkotókban már az is felmerült, a nyeremény valahol valaki mást boldogít, és nem fogják megkapni soha.

"Kedves Payer Bea és EU meg Magyar Parlament. A hülyék a túloldalon laknak" - zárta pár napja nyílt levelét Dvornik. A gázcsapját várhatóan holnap zárják.

Egy pillangó száll fel az esti fényben
meglebbenti törékeny szárnyait
békét s nyugalmat hoz a földre
ha csak egy röpke órára is.

Ma Föld Órája

                SÁNDOR GYÖRGY humoralista (be)mondásai:
 
 - Becsaptam egy ajtót. Azt mondtam neki, hogy nyitva van.
 - Ma reggel arra ébredtem, hogy már nem alszom.
 - Miért ülsz ilyen egyenesen? Nyilván tartásod van?
 - Neked, mint kívülállónak mi a véleményed az intelligenciáról?
 - Az embernek három korszaka van: ifjúság, felnőttkor és a "remekül nézel
ki".
 - Nem szabad vizet inni, mert az nagyon erős ital. Fenntartja azokat a nagy
hajókat...
 - Hatalmas kagylógyűjteményem van, amit csak úgy elszórva tartok a világ
tengerpartjain. Talán már láttad.
 - A kenderkötéllel való akasztás függőséget okoz.
 - A cukrász a selejtet habbal takarja be, a kőműves habarccsal, az orvos
meg földdel.
 - Isten jól sikerült alkotása vagyok, elvégre rögtön bőrkötésben adott
ki...
 - Az élet olyan tragikus, az egyik nap még itt van az ember, a másik nap
meg szintén.
 - Rómában a papi nőtlenség apáról fiúra szállt.
 - Magyarországon azért ilyen lassú a vasúti közlekedés, mert meg kell
őriznünk a nagy ország látszatát!
 - Ha három madár lennék, látnám magam felülről, amint magam után repülök.
 - A második házasság az optimizmus győzelme a tapasztalat felett!
 - A kisbaba olyan, mint a Nescafé. Könnyű megcsinálni és egész éjjel ébren
tart!
 - Olyan mélyen aludtam tegnap este, hogy amikor felébredtem nem tudtam
kimászni.
 - Akkora köd van, hogy a rendőrök ülnek a jelzőlámpán és kiabálják a
színeket!
 - Stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is
aludtál.
 - A gazdaság a szakadék szélén áll, de jövőre egy nagy lépést teszünk
előre.
 - Az öregségnek két fő tünete van: Az egyik a memóriazavar, a másikat
elfelejtettem.
 - Olyan nincs, hogy valami nem jó sörnyitónak.

Ilyen volt!

Ilyen lett!

Vagy litván?

Egyetlen kérdés jut eszembe,

ártunk és ormányunk

ámokfutását látván:

„Ki tudja, mit hoz a tegnap?”

Az utolsó előtti szálig kihalt indián törzs utolsó muhi kánja lett az Unió soros elnöke. Pártja, a Hagyományőrző Írókéz Indiánok, elsöprő többséggel (53%) nyerte a választásokat, így 2/3-os többséget szerzett az amerikai törvényhozásban.

[Írókéz, magyarul annyit tesz, hogy tinta és penna híján saját vérével és kezével írja a történelmét. Hogy indiánul mit jelent azt nem tudjuk, mert vérzivataros történelmük során annyi vért vesztettek, hogy az utolsó előtti szálig kipusztultak, amúgy meg analfabéták voltak.]

Az elnöki eskü letétele után Utolsó Írókéz ezekkel a szavakkal fordult népéhez:

„Esküt tenni azt jelenti, bárhogy fordul is ellenünk a világ, bármiképp is kanyarodik az élet, ki fogunk állni az írókezekért. Az eskü azt jelenti, minden írókéz ki fog állni minden írókézért, és minden írókéz közösen, együtt ki fog állni ősi hazájáért. (taps) A 92-es írókezek bátran, halált megvető bátorsággal meg is tették, amit vállaltak. Bár a spanyol, francia és angol hódítok az utolsó előtti szálig kiirtották őket, de emléküket örökre a szívünkbe rejtjük. (taps)

A választások megmutatták, hogy rossz helyen kutattunk. Az igazi, a 92-es szabad írókezek, amelyet két szóban is ki tudunk mondani – írók ezek? –, nem találhatók meg az ideológiák és az elméletek világában. Nem találunk rá sem a brüsszeli csipke, sem más országok szabásmintáiban, és a pártalkuk iránytűje sem vezet el hozzá. Az az írókéz törzs, amelyet keresünk, amelyben élni szeretnénk, annak a világnak a tervrajza, amely a saját otthonunk lehet, itt van közöttünk, itt él bennünk. Nem kívül, hanem belül kell keresnünk. Így és ezért találtak egymásra az "írók ezek?" a tavalyi választáson. (taps) Az egymásra találás leginkább akkor szokott sikerülni mifelénk, ha szinte emberfeletti dolgokra kell vállalkoznunk. (a taps még mindig tart) Ilyenkor meghalljuk a 92-esek esküjének hangját: Babot pedig nem eszünk! (taps, éljenzés) Ilyenkor visszanyerjük a tartásunkat (éljenzés, taps), az életerőnket, rátalálunk a jobbik énünkre, csalhatatlan ösztönnel megérezzük, hogy eljött az idő, amikor ki kell állni ezekért az írókért. (taps)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, hatalmunknál fogva ma átírjuk a történelmet! Semmisnek nyilvánítjuk ősi hazánk 1492-ben történt felfedezését. Nem ismerjük el az 1787. évi burzsoá alkotmány jogfolytonosságát, melyet az imperialista, karvaj tőke diktált tollba lakájainak, amely egy zsarnoki uralom alapja volt, ezért kinyilvánítjuk annak érvénytelenségét. (már a „burzsoá alkotmány”-nál vastaps, ováció) A néptől szerzett hatalmunknál fogva ünnepélyesen kijelentjük, hogy a mai naptól ismét az ősi írókéz (és bizonyos esetekben az ősi dakota) közmondások lesznek együttélésünk alaptörvényei. Nem ismerjük el többé történelmi közmondásaink idegen megszállások miatt bekövetkezett felfüggesztését. (taps) Ősi hazánk hivatalos elnevezése mától nem USA, hanem az Átírókezek Földje. (éljenzés, taps) Bízunk a közösen alakított jövőben, a fiatal nemzedékek elhivatottságában. Hisszük, hogy gyermekeink és unokáink tehetségükkel, kitartásukkal és lelkierejükkel ismét naggyá teszik majd az Átírókezek Földjét. (éljenzés, taps)

Mi, átírókezek, nem engedünk a 92-ből. A spanyolok, franciák, angolok betörése óta mi, átírókezek, minden indián törzsnél többet harcoltunk, és több áldozatot hoztunk a szabadságért és a függetlenségért. (kivár, taps) Eskünkhöz híven nem tűrtük el 92-ben, hogy Madridból diktáljanak. Nem tűrtük el 87-ben, hogy Washington diktáljon nekünk. Most sem hagyjuk (már szól a taps), hogy Washingtonból vagy bárhonnan, bárki is diktáljon nekünk. (ováció, vastaps)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, ünnepélyesen bejelentjük, hogy a mai naptól az átírókezek hazájának fővárosa nem Washington, hanem ÁPISZ, ahová ősapáink hosszú, öldöklő küzdelmek árán próbáltak eljutni, de csak nekünk adatott meg az a megtisztelő lehetőség, hogy méltó rangra emeljük az átírókezek e kiapadhatatlan forrását. (kivár, taps) Az átírókezek felemelkedéséhez nem elegendőek új közmondások, a jól megépített hajótest. Nem babra megy a játék! Hajtóművekre, nagy teherbírású hajtóművekre is szükségünk lesz. És természetesen mindenre, ami lendületbe hozza a gazdaság motorját. Például töménytelen mennyiségű babra! [blabla, blabla, blabla…]

Régi dakota közmondás, hogy egy nemzetet kétféleképpen lehet megetetni: babbal és blablával. Ha valaki, akkor mi, átírókezek megtanultuk ezt a leckét. Márpedig hajtóművek nélkül nem téphetjük ki magunkat a hálózat csapdájából. Ám ha sikerül kihúzni magunkat a konnektorból, az országunkat víz alá nyomó, állandóan irányt váltó áram feszültségei alól, akkor önmagunkat fölvillanyozva megindul az Átírókezek Földjének megállíthatatlan fölemelkedése. Ennek érdekében az amerikai helyett mától a világon egyedülálló ősi írókéz nyelven fogunk beszélni egymással a megértés, az egyetértés, az együttműködés jegyében.”

(Innentől az elnök ősi írókéz nyelven folytatta beszédét, amit sajnos rajta kívül az egész világon már nem ismer senki. Nagy ováció, vastaps, zászlólengetés, a tömegben szeretetteljes, mosolygó arcok, néhányan skandálnak: Utolsó! Utolsó! Utolsó Átírókéz a színpadon tapsol.)

Egy nemzet az egész világ (ellen)!

Viki baki

avagy

a szavak sulykolásának bosszúja

"Kiálltunk az országért, amikor rendben és méltó módon elbúcsúztunk a nemzeti valutaalaptól (taps, ováció)."

[Ezt úgy kell érteni, hogy Orbán és csapata egy év alatt felélte Magyarország valutatartalékait? Vagy úgy, hogy egy nemzet az egész világ, melytől rendben és méltó módon elbúcsúztunk?]

"Most sem hagyjuk (már szól a taps), hogy Brüsszelből vagy bárhonnan, bárki is diktáljon nekünk." [Jelentette ki az Európai Unió soros elnöke.]

"A nemzeti szocializmus és kommunizmus ideológiájának feltalálói között egy magyar nevet sem találni (az utolsó néhány szót szótagolva mondja, taps, amely folyamatos a következő mondatok alatt is)."

[Sőt a kereszténység vagy a katolikus egyház alapítói között sem! A legnagyobb baki az, hogy nem tanul se a múlt, se a saját tévedéseiből, hibáiból és bűneiből sem, tisztelhetetlen BAKIrály. Az emberek azért csalódtak a demokráciában, mert akikre rábízták az ország irányítását, visszaéltek a hatalmukkal. Miért képzeli, hogy önt nem fogja a nép ugyanígy elzavarni? Amit ön művel ezzel az országgal, az már nem baki, hanem bűn!]

(nagy ováció, vastaps, zászlólengetés, a tömegben szeretetteljes, mosolygó arcok, néhányan skandálnak: Viktor! Viktor!, Orbán a színpadon tapsol)

Nézzük csak, kik előtt is mondta el ünnepi beszédét az ország egyes számú hordószónoka:

Tapssal két rugó, taps nélkül más fél!

A náthával most nem foglalkoznék bővebben,

csak a levélre adott választ tenném közzé:

Kedves kisfiam/kislányom,

ne kívánj lehetetlent! Mi már annak is örülnénk, ha az új alkotmány lehetővé tenné a fidesz hatalmának legalább 40-100 (ulti) évre történő bebetonozását, és ha sikerülne ezalatt a néhány év alatt a szentkoronán a keresztet kiegyenesíteni.

A jogaidat és kötelességeidet ne az alkotmányból akard megtudni! Azokat majd a király bácsi fogja neked előre- és visszamenőleg országértékelő beszédeiben meghatározni. Neked semmi másra nem kell majd ügyelned, csak arra, hogy hűséges, engedelmes, szófogadó és feltétlen híve legyél az uralkodónak. Cserében el tudod majd tartani a családomat, hosszú távon, elsősorban közmunkákból (palotaépítés, parkgondozás, ezüstfényezés, nemzeti ünnepeken a király dicsőítése stb…), hogy gyermekeid is lássák, érdemes élni e nemzet kötelékei között. Lesznek bölcsődék, óvodák, iskolák, ahol a gyermekek magas szinten tudnak felkészülni az uralkodásra. A többi gyereknek nem is biztos, hogy a jövőben kell majd iskolába járnia, mert az csak elvonná idejüket az uralkodó szolgálásától.

Az egészségügy a születésedtől a halálodig végig fog kísérni, persze csak, ha nem tudsz időben megszökni előle. A fideszes politikusok eddig sem hazudtak! A többinek az új alkotmány megtiltja majd, hogy politizáljanak. A gyerekedre természetesen legyél büszke, mert ő már az új alkotmány szellemében fog felnőni, és számára már minden egyszerű és világos lesz. Bár céljaink között nem szerepelt, hogy az új alkotmány szexuális kielégülésre is alkalmas legyen, de felvetésedet, a többi 15 millió magyar felvetéseihez hasonlóan mérlegelni fogjuk.

Köszönjük, hogy aktív közreműködéseddel te is hozzájárultál az új alkotmány megalkotásához!

További jó egészséget és sikerekben gazdag életet kíván magának

a Kedves Szájer bácsi/a Kedves Szili néni!

– Most, hogy immár egy éve eljutottunk a folyóhoz, mire várunk még, uram?
– Ne sürgess minket, ember, mert kerékbe töretünk! Felderítőket küldettünk a túlpartra. Ők majd beszámolnak arról, hol érdemes hidat veretnünk a folyón.
– Mind egy szálig odavesztek, uram! Hírmondójuk sem maradt.
– Ne kelts pánikot, ember, mert felnégyeltetünk!
– Felséges uram! Elfogattunk egy csapat illegális bevándorlót, akik azt mondják, hogy a túlparton elviselhetetlen viszonyok uralkodnak!
– Kik azok a viszonyok? Nem tárgyalunk velük! És ha nem fogod be a szádat, ember, kitépetjük a nyelvedet!
– Kellene a népnek valamit mondani, uram!
– Ne oktass ki minket, ember, mert bezáratjuk az iskolákat.
– Akkor maradunk, uram?
– Itt csak Mi kérdezünk, ember! Ha maradunk, akkor maradunk, ha megyünk, akkor megyünk! Addig is minden megszorítás neveztessék szerkezeti átalakításnak!

(Sátrat vert a sok díszes magyar a folyó mentében, a vízszint meg csak egyre emelkedett (nem úgy, mint az életszínvonal), és mára már a gát tetejét nyaldossa.)

Minden társadalmi probléma alapja az igazságtalanság. A forradalmak legfőbb célja az igazságtalanságok radikális megszüntetése, csak az a gond, hogy pont az igazság definíciójával állnak hadilábon, azaz harcolnak valamiért, amit még meghatározni sem tudnak pontosan. Anélkül, hogy mélyen belemennék az igazság fogalmának tisztázásába, röviden csak azt szeretném mondani, hogy az igazság az én értelmezésemben egyenlő a szimmetriával. A szimmetria hiánya kelti az emberekben az igazságtalanság érzetét. Hogy egy társadalmi rendszer igazságos-e azt nehéz eldönteni még ezen definíció alapján is. Annak eldöntésére viszont alkalmas, hogy mely társadalmi rendszerek biztos, hogy nem igazságosak. Minden hierarchikus rendszer igazságtalan, hiszen mellőzi a szimmetriát. Ebből viszont már következik, hogy értelmetlen dolog reális célként tűzni ki az igazságosságot egy (hagyományos értelemben vett) forradalom zászlajára, ha elfogadjuk, hogy az alá- és fölérendeltségi viszony minden társadalomnak alapvető jellemzője. Bonyolítja a helyzetet, hogy igazságérzete mindig csak a veszteseknek van. Én még nem láttam senkit, aki azon búslakodott volna, hogy szerencsével nyert a kedvenc csapata, vagy aki felháborodott volna azon, hogy ügyes trükkökkel, primitív manipulációkkal, vagy választási csalással nyert az a párt, amelyre voksolt.

Ezek a felismerések eredményezték azt, hogy én soha nem éreztem különösebb indítatást arra, hogy bármilyen mozgalom vagy szervezkedés élére akarjak állni. Sőt nem is értek egyet a hagyományos típusú demonstrációkkal. A 21. század információs csatornái már réges-rég elavulttá tették az utcai tüntetéseket, még ha az arab világ forrongásai ennek az ellenkezőjét is bizonyítják. De ott, és azok az emberek a múlt eszközeivel a múlt kövületei ellen vették/veszik fel a harcot. Én viszont a Ma emberének a Jövő érdekében tett próbálkozásairól beszélek, és ennek egyetlen formáját tartom elfogadhatónak: a Belső, Békés Forradalmat. Ez az egyetlen „tömegmozgalom”, amely az Emberiség Kollektív Tudatát eredményesen és tartósan képes fejleszteni!

Ennek a forradalomnak a „megvívásához” nincs szükség tömegdemonstrációkra, utcai harcokra, híd- és székházfoglalásra, pusztításra és erőszakra, melyek nemcsak hogy szükségtelenek, de kimondottan gátolják is a forradalom céljainak a megvalósulását, hiszen mindig és mindenhol a történelem folyamán bebizonyosodott, hogy erőszak csak erőszakot szül, és nem old meg semmilyen valódi, mély társadalmi problémát hosszútávon.

Jogosan vetődhet fel a kérdés, hogy milyen módon képes a Belső, Békés Forradalom kiteljesedni, ha elvetjük az erőszakot, sőt még mások direkt meggyőzését is. A válasz:

A századik majom esete

A Kosima szigeten természetes környezetben élő majmoknak a kutatók édes krumplit (batatát) adtak, de nem a kezükbe, hanem a homokra dobva. A majmok szerették a batatát, de nem tetszett nekik a krumplin lévő homok. Az egyik 18 hónapos nőstény, akit Imo-nak hívtak, rájött, hogyan lehetne megoldani ezt a problémát. Meg kell mosni a batatát! Megtanította erre a trükkre az anyját is és azokat a majmokat is, akikkel együtt játszott, majd ezek a majmok szintén megtanították a módszert a saját anyjuknak. Hamarosan minden fiatal nőstény elsajátította ezt a tudást, a felnőttek közül azonban csak azok az anyák, akik utánozták a gyerekeiket.

A tudósok ezt az eseményt 1952 és 1958 között jegyezték le. Aztán hirtelen, 1958 őszén azon nőstények száma, akik mosták a batatát a Kosima szigeten, elért egy kritikus számot, amit Dr. Watson 100-nak határozott meg. Ettől kezdve szinte minden majom mosta a krumplit a szigeten mindenféle külső ok nélkül. Ha mindez csak azon az egy szigeten történt volna, akkor a tudósok a majmok közötti közvetlen kapcsolattal magyarázták volna ezt. De a majmok az összes közeli szigeten egyidejűleg kezdték mosni a krumplit. Még Japán legnagyobb szigetén, Takasakijáme-n is mosták a majmok a krumplit. Ezeknek a majmoknak nem volt semmiféle lehetősége arra, hogy a Kosima szigeten élő majmokkal fizikailag érintkezzenek.

A tudósok feltételezték, hogy léteznie kell egy bizonyos morfogenetikus struktúrának vagy mezőnek, ami az összes szigetet átöleli és ennek segítségével tudnak a majmok nem fizikailag is érintkezni.
Sok ember töprengett a századik majom esetén, majd néhány évvel később angliai és ausztrál kutatók egy csoportja azt próbálta kideríteni, hogy létezik-e hasonló kristályszerkezet az embereknél.

Készítettek egy fényképet, amelyen sok száz ember volt látható, de első ránézésre csak 5-6 arcot lehetett tisztán kivenni. Ahhoz, hogy a többi arc is felismerhetővé váljon, gyakorlásra volt szükség, először azonban valakinek meg kellett mutatni, hol találhatók ezek az arcok. Ezt a fényképet átvitték Ausztráliába és ott kezdték a kutatást. A lakosság különböző rétegeiből adott számú embert kiválasztottak, akiknek szintén fel kellett ismerniük ezeket az arcokat. Mikor a megkérdezettek száma elérte a néhány százat, akkor a kutatók közül néhányan elutaztak Angliába, a Föld másik felére, ahol a BBC egy, csak Angliában sugárzó zárt kábeltévé láncában bemutatták a fényképet és gondosan megmutatták a TV nézőknek a fényképen található összes arcot. Ezt követően az adás után mindössze néhány perccel az ausztráliai kutatók megismételték a kísérletet ugyanúgy, ahogy azt korábban is végezték, csak más személyekkel.

Az emberek meglepő módon könnyen megtalálták a képen látható arcok többségét! A kísérletet követően a kutatók teljes bizonyossággal tudták, hogy az emberiség rendelkezik olyan "mezővel", amin keresztül az emberek nem fizikálisan is információt cserélnek egymással!

Forrás:
A századik majom esete

Amióta megtanítottak halászni, azóta madarat lehetne velem fogatni, de arra sajnos nem tanítottak meg, hát orvhalász lett belőlem, amiért lesitteltek, így most ehetem azt a halat, amit azért nem adtak oda, mert helyette megtanítottak halászni.

Kollektív Tudathasadásunk Eredete

Miért nem létezik kétdimenziós kutya?

Mert a kétdimenziós kutya nem összefüggő.

Ha kétdimenziós négylábúak nem is, de kétdimenziós nem összefüggő országok már létezhetnek.

Mi a közös a Nagy-Magyarországban és a csonka Magyarországban?

Mindkettőt kettévágja a Duna.

És mi a különbség?

Hogy a csonka Magyarországot tovább szabdalják a Tisza és a Körösök.

Egy ősi dakota közmondás szerint:

Aki a célt eltalálja,

az összes többit elhibázza.

Orbánnak egyetlen célja volt a választások előtt: maximalizálni a rá leadott szavazatok számát. Célját elérte. Azóta nem tesz egyebet, mint az urnákban összegyűlt szavazatokat számolgatja, és jó Harpagon módjára kínosan ügyel arra, hogy egyetlen cetli el ne vesszék. A fekete felhők meg csak gyülekeznek a fejünk felett. Istennek nem tetsző cselekedetet művel. Ránk is küldött az Úr: árvizet, belvizet, vörös iszapot, tornádót, földcsuszamlást, volt, ahol megnyílt a föld, és földrengést, amit még mi is észleltünk (a térdemben még mindig érzem az utórezgéseket).

De nemcsak Isten haragudott meg ránk, lassan fél Európát sikerül ellenünk hangolnia. A befektetőket elriasztja, a spekulánsokat bátorítja ez a zavarosban való halászás. A közbiztonság – minden nagyképű ígéret ellenére – romlik, akárcsak a forint. A gazdaság stagnál, a tehetősebbek egyre jobban eladósodnak, a szegények egyre jobban elszegényednek. Sötétben tapogatózunk. A fényt száműzték, minden mécsest és gyertyát begyűjtenek. Így lesz Magyarország röpke egy év alatt

A Sötétség Birodalma

Világok csapnak össze itt benn,
a fejemben, miközben kint
árad a sötétség, mely táplálja a kínt.
a világosság pislákoló lángja mellett
vacogva, fázva, dideregve,
szemem a végtelen sivatag felé tekint.

Fejüket homokba dugva, békésen lehorgonyozva
áll tucatnyi struccok tucatja,
s köztük egy peckesen páváskodó pulyka
rikácsoló fejhangon tudatja,
mily hatalmas az ő birodalma,
tengernyi szolgája, s alattvalója.

A struccok ezzel mit sem törődve,
csupasz seggüket az égnek meresztve,
fejük a mélyben gyökeret eresztve
valami biztonság után kutat,
ám mit lelnek odalent, csak egy szűk féregjárat,
melyet magának ásott egy űrkukac.

De nehéz ma magyarnak lenni!

 (ilyen csúnya, borongós, téli délelőtt)

Ha kíváncsi

 vagy

 arra, hogy

 milyen magyar

 vagy:

 idegenszívű

 vagy

 becsületes, jóérzésű, hazáját szerető, igaz magyarember,

 akkor töltsd ki az alábbi tesztet!

A Nagy Magyarságteszt

 (Gondolkodási idő nincs! Minden kérdésre azt kell válaszolnod, ami először eszedbe jut!)

Szerinted forradalom volt tavaly április 11-én?

Szerinted létre jött a nemzeti egység?

Szerinted Palibácsi féke vagy ellensúlya a nemzetnek?

Szerinted szoktál pálinkát főzni?

Szerinted egyetértesz a multik megsarcolásával?

Szerinted egyetértesz a nyugdíjpénztárak államosításával?

Szerinted te mondtál bárhol, bármikor, bármi rosszat Orbánról?

Szerinted az mszp árulkodott Orbánra a külföldnek?

Szerinted támadta valaki is Magyarországot Strasbourgban?

Szerinted tényleg csak formai kifogások voltak a médiatörvénnyel szemben?

Szerinted „jól kommunikálni” azt jelenti, hogy lehazudni a csillagokat az égről?

Szerinted a kormány jól kommunikál?

Szerinted Orbán rosszul kommunikál?

Szerinted Orbán lebontja a demokrácia intézményrendszerét?

Szerinted Orbán egyeduralomra tőr?

Szerinted Orbán gyerekként kezeli (értsd: hülyének nézi) a 15 millió magyart?

Szerinted szabad ennek a parlamentnek hozzányúlnia az alkotmányhoz?

Szerinted írtál már trágár hozzászólást „szoclibák” posztjára?

Vigyázz!

Ha bármelyik kérdésre rosszul válaszolsz,

akkor szerintük

Megbuktál A Nagy Magyarságteszten!

Jól vigyázz mit válaszolsz!

Hazudni szabad!

Sőt, kötelező!!!

(Szerinted miért nem csökken Orbán és a fidesz népszerűsége?)

A humorát.

Heller József

22-es szandálja

Felső rész

Hol szorít a cipő?

Vajon mekkora szegénységben telt a kis Gecbi kora gyermekkora, ha nevelőtisztje nyomorúságos béréből 22-es szandálnál nagyobbra sose telt? De nem csak a lábát nyomorította meg a kór szelleme, hanem a kis Gecbi szabadság után sóvárgó törékeny, tarka kis lepkét is. A gulyáskommunizmus keserű kenyerét majszolgatva kergette új álma madara dalát, persze, csak amikor volt mit a tejbe aprítani. Tej meg… hol volt, hol nem volt, volt egyszer valahol a rendszervisszaváltáson innen, de a sörösüveghegyeken túl egy eldugult kis falucska, úgy hívták: Gatya. Élt ebben a falucskában egy vénségesen vén, lusta, gonosz, dúsgazdag gazda, akinek akkora disznóólja volt, ameddig a szem ellát, benne rengeteg disznóval. Olyan disznóól volt a disznóólban, hogy még a disznók is kimenekültek belőle. Mind egy szálig ellepték a falucska utcáit, tereit, parkjait! Telt-múlt az idő és a falucskát vastagon ellepte a mese tárgya. Gúnyolódtak is rajtuk a környékbeliek: Mi van atya, tele a Gatya? Ha nem is érezték benne jól magukat a falubeliek, de kezdték megszokni, és rájöttek, hogyan alkalmazkodjanak a megváltozott körülményekhez. Senki sem használta többé a saját budiját, mindenki ott végezte a dolgát, ahol szükségét érezte.

Egyszer aztán megjelent a faluban a kis Gecbi, aki miközben felcseperedett, nagy Gecbi vált belőle. Elhatározta, hogy gatyába rázza a falut. Fogott is egy hatalmas rudat, jól megkeverte vele a szart, és attól kezdve orrfacsaró bűz terjengett a környéken. Minden szaftos ügy felszínre került, de ami még ennél is rosszabb, kiderült, hogy a szippantós autóra félretett pénznek lába kélt. A gazdagabbak vonakodtak visszaadni, mondván a pénznek nincsen szaga, sőt még azt is hozzátették, hogy ők biza egy fillért sem adnak az új kocsira, mostantól inkább majd ismét a saját budijukat használják. A szegényebbek felháborodottan kérdezgették maguktól: Hát, mi meg az orrunkkal szippantsuk ki ezt a bűzt, vagy mi?

Eljött a tél, összehívták a falugyűlést. Alig várták, jobban mondva nagyon is várták a falucska lakói, hogy a kisnagy Gecbi elmondja végre, mi lesz a mese vége, vagy legalábbis, mikor lesz már vége a mesének.

[Az egészben az a szomorúan nevetséges, hogy ezt a kis „szaharházi- háziszahart”, ahogy Übü mama mondaná, már több, mint három éve – a nagy pénzügy világválság, az urnák bianco forradalma, és az iszapkatasztrófa előtt – írtam, ami csak azt bizonyítja, hogy kis Gecbik jönnek, kis Gecbik mennek, de minket mindig szarban hagynak.]

Mi ebből a tanulság?

Hiába van korbácsból a kerítés,

ami korbács nélkül nem megy, az korbáccsal sem!

És örülnék,

ha a jövőben a kisnagy Gecbi-k csak magukból csinálnának hülyét

 ország-világ előtt,

és nem az egész faluból!

     Skót Fritzsider:

a kis gecbi

   (néma hangos könyv)

Első rész

 Eszement száguldozás

Már jó ideje úgy érzem magam, mintha egy távolsági buszon utaznék, amelyre valamelyik isten háta mögötti falucskában felszáll egy csapat futballhuligán, hatalmas piros-fehér-zöld zászlókat lengetve, hangos csatakiáltások közepette: „Hajrá Magyarország! (tátám tá tátátám) Hajár, hajrá, hajrááá!!!! (tátám tá tátátám) Hajrá Magyarország! (tátám tá tátátám) …” Felcsörtetvén a buszra, ledobják magukat a szabad helyekre, odébb lökdösve az órák óta zötykölődő, kimerült utasokat. Előkerül egy üveg méregerős házipálinka, körbejáratják, mindegyikük jól meghúzza, és mélyről jövő büfögések közepette fennhangon megdumálják a szokásos, szerda délutáni, Leisút – Felisút örökrangadót.

Páran előre mennek a vezetőhöz, és trágár megjegyzésekkel kezdik hergelni, jókat röhögve azon, ahogy a szerencsétlen fószer egyre vörösebb fejjel és egyre idegesebben ül a volán mögött. A sofőrnek egyszer csak elege lesz az egészből, beáll a busszal a legközelebbi megállóba, kinyitja az ajtót, és közli a randalírozókkal, hogy szálljanak le, mert ilyen körülmények között nem hajlandó tovább vezetni. Az utasok dermedt tekintettel figyelik a fejleményeket. Néhány másodpercnyi néma csend, majd az egyik huligán megragadja a sofőrt, ledobja a buszról, beül a helyére, gázt ad, és eszement tempóban elkezd száguldozni a járművel árkon-bokron keresztül, miközben elborult aggyal, éles, rikácsoló hangon üvöltözi: Mit nekem buszmegálló! Mit nekem piros lámpa! Mit nekem közlekedési szabályok!...[„Mit nekem te zordon Kárpátok...”]

 A többiek – felbuzdulva a bandavezér győzelmi mámorán – nekilátnak az utasok módszeres kifosztásának. Meglepő módon semmilyen ellenállásba sem ütköznek, sőt vannak, akik még lelkesen segítenek is nekik. Mire a többség ráeszmél, mi is történik, már se [nyugdíj]pénztárcája, se órája, se karkötője, se nyaklánca, se mobiltelefonja, se rokona, se ismerőse… Nem vagyok senkinek sem útban, velem a kutya sem törődik. Csak ott ücsörgök a busz hátuljában, és lemondóan veszem tudomásul, hogy az ész ismét alul maradt a primitívséggel, a bunkósággal, a nyers erőszakkal szemben. Besötétedik, s a busz tovarobog a semmibe.

Válasz a

„Bástya elvtárs dezertál”

című posztra

A harcnak legyen vége, ezt mondom én is már évek óta:

Fogadjuk el magunkat!

A lelkem néger,
Zeném a blues,
Anyám héber,
Nagyapám grúz.

A nyelvem magyar,
Az apám tót,
Humorom fanyar,
Bátyám pedig skót.

Így lettünk összegyúrva,
Sok vértől elvadulva,
Balsorsra nincs mit kennünk,
Gének csatáznak bennünk.

E harcban nincsen nyertes,
A győztes is csak vesztes,
Hagyjuk a dicső múltat,
Fogadjuk el magunkat!

Legyen a Harcnak vége,
Éljünk a Jövőnek már!

Mert itt van a levegő,
S itt van a fény,
Itt jön a vonat,
És itt jövök én.

A vonat elmegy,
De maradok én,
Elfogy a levegő,
S elfogy a fény.

Sötétben összezárva,
A múltat meggyalázva,
A Halál szolgái lettünk,
Innen már nincs hová mennünk.

E harcban nincsen nyertes,
A győztes is csak vesztes,
Hagyjuk a sötét múltat,
Fogadjuk el magunkat!

Legyen a Harcnak vége,
Éljünk a Jövőnek már!

A lelkem néger,
Zeném a blues,
Anyám héber,
Nagyapám grúz.

A szívem magyar,
Az apám tót,
Humorom fanyar,
Bátyám pedig skót.

Így vagyunk összezárva,
Sok harctól elcsigázva,
A Múlt még bennünk tombol,
Üvöltünk teli torokból…

E harcban nincsen nyertes,
A győztes is csak vesztes,
Nem látjuk már a végét,
Kössünk a Sorssal békét!

Legyen a Harcnak vége,
Éljünk a Jövőnek már!

Bástya elvtárs!

Összekevered az okot az okozattal!

Egy-egy ember dezertálhat.
(fel sem tűnik senkinek, lásd Švejk, a derékig katona).

Sokan is dezertálhatnak.
(lásd hippik a 60-as években, jól meg is gazdagodtak rajtuk, akik üzletet láttak bennük)

De mindenki nem dezertálhat.  
Ugyanis A TÖMEG termeli ki magából saját elnyomóit, hát hülye lenne dezertálni a maga teremtette háborúból. Nem a felül lévők hatalom éhségét elégíti ki A TÖMEG, amikor gályázik a lövészárokban, hanem a saját hatalom iránti vágyát éli ki a küzdelemben. A felül lévők csak ennek a vágynak a megtestesítői, és ezért harcol értük (azaz a saját álmaiért) A TÖMEG utolsó csepp véréig.

– Ha nekik sikerülhetett, miért ne sikerülhetne nekem is! – mondja A TÖMEG.

– Marhaság!  – mondom én – De a lottó is marhaság, és mégis lottózik A TÖMEG!

Ha csak azok lottóznának, akik nyernek, túl sok örömöt nem lelnének bene. De ha mindenki nyerne, aki játszik, akkor sem lenne értelme az egésznek. Hány százezren dezertálnak ma is, ha valaki elvisz egy zsírosabb főnyereményt, és mégis mind-mind visszaszivárognak, amikor egy újabb hatalmas összeg van kilátásban. Aki dezertál, csak az illúziót adja fel, hogy nyerhet, de ettől még a játék megy tovább, arról nem is beszélve, hogy pártunk és kormányunk ma már állampolgári kötelességnek tartja a lottózást, és nagyon hazafiatlan cselekedetnek tekinti a dezertálást.

„Az én vezérem bensőmből vezérel!”

Abban látom a problémák gyökerét, hogy miközben a világ extenzívből intenzívre váltott, a tömegtehetetlenség következtében az emberek többsége továbbra is kívülről vezérelt maradt. Sok-sok generációnak kell felnőnie még ahhoz, hogy utolérjük ezt a merőben más világot. Aki dezertál, feladja a reményt, hogy képes tenni a folyamatok gyorsítása érdekében.

Én is dezertáltam. Csakhogy én egy másik csatatérről, egy másik gályáról. Arról, amelyik ott van belül a fejünkben, a lelkünkben, a zsigereinkben, a génjeinkben.

Belső, Békés Forradalom

Éppen azért vagyunk gondolkodó lények, hogy képesek legyünk dezertálni erről a belső csatatérről.

Rajta emberek! Ehhez nem kell egymás torkának esni, nem kell államcsínyt vagy  hazaárulást elkövetni, se forradalmat vagy háborút kirobbantani.

És lám: süket fülek, tágra zárt szemek, bamba tekintetek kísérnek utamon amerre csak megyek.

– Hol élsz? – kérdezi az értetlenkedő.

– A Holdon. – mondom én lemondón.

– Ja, akkor már értem! – mondja ő, és már szalad is vissza a lövészárokba, gályázni.